Bevezető

A 2024. ÉV VEZÉRIGÉJE

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

Nem lehet megszokni, hogy Isten igéje a kegyelmet kapott embernek olyan követelményeket állít, amelyeket saját erőből képtelen teljesíteni. Kegyelem, hogy nem ezek nem teljesítése miatt van örök kárhozat, és az is kegyelem, hogy nem ezek teljesítése miatt részesedünk az örök életben, hanem Jézus Krisztusért a belé vetett hit által. Neki van joga szeretetre biztatni. Ritkán használatos a „minden” szó, hogy ha megbecsüljük, amit jelent. S itt helye van. Nem válogathatunk a dolgok között, hogy mit végzünk szeretetben, és mit nem. Mindent szeretetben kell véghezvinni. Azt is jelenti ez, hogy nemcsak elkezdeni kell szeretetben mindent, hanem egészen a végéig szeretni. Ehhez benne kell élni Isten szeretetében és szeretésében, s ugyanígy a felebarát szeretésében. Ne a kényszer és ne az érdek motiváljon, hanem az, amit Jézus tett érted szeretetből. Az, hogy meghalt érted, amikor még el sem követted az első vétkedet. A kegyelem régóta várt, ragadd meg, és szeress mindenkor úgy, ahogyan Jézus tette! „Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (Jn 13,1b)

Ajánlott igeszakasz: Jn 13.

Kohn Zsolt főtitkár

Mai 2025. Október 28. Kedd,

Ez 12,1–16

„Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert engedetlen nép ez.” (2. v.)

Nem volt könnyű a prófétának: a választott népe engedetlen, nem hajlandó meglátni és elfogadni az Úr dolgait. Isten ma is cselekszik, kegyelme ma is árad erre az egész teremtett világra. Ám e világ fiai keményszívűségük miatt nem hallják és nem látják az életükben véghezvitt dolgait. Sajnos gyakran még a tanítványok is csak panaszkodnak, keseregnek, és nem is látják, hogy az Úr csodásan működik. Az ősellenség pontosan ezt akarja, hogy tompuljon el a hallásunk hallani, és legyenek vakok a szemeink meglátni az ő felséges dolgait. Elizeus szolgája csak az idegen sereget látta, ám a próféta az Úr seregét is, akiket megmentésükre küldött Isten. Nyíljanak hát meg a mi szemeink, és lássuk meg mindazt, amit értünk tett az Úr. Lássuk, és érezzük az ő jóságát és azt a sok áldást, ami nem természetes, hanem az ő kegyelme, amivel nap mint nap gazdagítja életünket. Nyíljanak meg füleink, és halljuk meg Isten hívását, mert ma Ő zörget, bebocsátásra várva, de hamarosan eljön az idő, amikor mi zörgetünk majd az ő ajtaján. Éljünk úgy, hogy bebocsátásra találjunk.

Ajánlott igeszakasz: 2Kir 6,16–17; Jn 1,9–18

Tegnapi

Ez 11,14–25

„Én pedig elmondtam a fogságban élő népnek az Úr igéjét, amelyet látomásban adott nekem.” (25. v.)

Ezékielt a fogságban élő néphez küldte Isten, hogy az ő igéjét hirdesse. A próféta ennek eleget is tett, és ha az Úr kijelentést adott neki, akkor azt a próféta népe szívére helyezte, függetlenül attól, hogy a nép nyitott vagy bezárt szívvel fogadta az igét. Nekünk, hívő embereknek szintén prófétai küldetésünk van, mint egykor Ezékielnek. S ha minket nem is fogságban élőkhöz küld az Úr, küld a szomszédhoz, a baráthoz, a munkatárshoz. Mégpedig azért, hogy mindazt, amit tőle kaptunk, megosszuk, az evangélium gyógyító erejét, mert kivétel nélkül minden embernek erre van szüksége. Sokan szomjazzák az igét és az Úrtól való áldott orvosságot. Ahhoz, hogy eljusson hozzájuk és minél többen megismerjék az Úr akaratát, nekünk is szerepünk van. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy mi elmondjuk-e, továbbadjuk-e az igét. Azt azonban ne feledjük, hogy Krisztus tanítványaként egyen-egyenként őrállói felelősségünk van ott, ahová helyeztet minket az Úr. Tegyünk ennek eleget, vigyázva arra, hogy „egy lélekért se érjen vádja téged, hogy te miattad nem látta meg Őt.”

Ajánlott igeszakasz: Róm 10,14–21