Bevezető

A 2024. ÉV VEZÉRIGÉJE

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

Nem lehet megszokni, hogy Isten igéje a kegyelmet kapott embernek olyan követelményeket állít, amelyeket saját erőből képtelen teljesíteni. Kegyelem, hogy nem ezek nem teljesítése miatt van örök kárhozat, és az is kegyelem, hogy nem ezek teljesítése miatt részesedünk az örök életben, hanem Jézus Krisztusért a belé vetett hit által. Neki van joga szeretetre biztatni. Ritkán használatos a „minden” szó, hogy ha megbecsüljük, amit jelent. S itt helye van. Nem válogathatunk a dolgok között, hogy mit végzünk szeretetben, és mit nem. Mindent szeretetben kell véghezvinni. Azt is jelenti ez, hogy nemcsak elkezdeni kell szeretetben mindent, hanem egészen a végéig szeretni. Ehhez benne kell élni Isten szeretetében és szeretésében, s ugyanígy a felebarát szeretésében. Ne a kényszer és ne az érdek motiváljon, hanem az, amit Jézus tett érted szeretetből. Az, hogy meghalt érted, amikor még el sem követted az első vétkedet. A kegyelem régóta várt, ragadd meg, és szeress mindenkor úgy, ahogyan Jézus tette! „Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (Jn 13,1b)

Ajánlott igeszakasz: Jn 13.

Kohn Zsolt főtitkár

Mai 2026. November 2. Hétfő,

2Jel 7,9-17

„…imádták Istent eképpen: Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.(12 .v.)

Eképpen (12) imádlak én is Téged? Neked tulajdonítom-e – ha értem, ha nem értem, akkor is – a rajtam nyugvó áldást, dicsőséget, bölcsességet? Neked vagyok-e hálás, tisztességem a tied lehet? Visszaadok-e neked mindent, hatalmat és erőt – örökre? Két áment mondok-e imádatomban keretezve mindezeket? Énekem nyitó ámene: elismerem, hogy mindez Téged illet. Életem záró ámene: visszaadtam mind neked, ami ezekből enyém lett. A tudó kérdezi a nem tudót (13), hogy tudassa vele: akik nagy nyomorúságból jöttek – azok imádata még ilyen angyali (14). Ezért (15): a semmi nélkül valók – nem Isten nélkül valókként – mindennel bírókká váltak. Ó velünk-Lakó, megengedted, hogy szolgáljalak? Boldogok, akik nem tudnak semmi mással, önmaguk teljesítményével sem megelégedni (nem éheznek-szomjaznak többé más vigasztalást, 16)! Ha könnyűket letörölni sincs erejük, Jézus lesz a terapeutájuk (17): sajátkezüleg törli le bűnbánó és traumafeldolgozó könnyeiket a megnyílt, csoldálkozó, kegyelmet-ámuló szemükről.

Ajánlott igeszakasz: Róm 8, 1-4

Tegnapi

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki ki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek! Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg. Ján 7, 37-39

Négy napi sűrű szolgálat után értem haza, valaki már várt. Megígértem fogadom, csakhogy meg-feledkeztem róla. Krízisben volt, és bár tanulgatok vigyázni arra, ne vállaljam túl magam, most mégsem akartam őt lerázni. Belül persze dohogtam, annyira vágytam már arra, hogy lazítsak. A saját szórakozottságom miatt most a kiégés határára fogok sodródni?! Uram, nem tudok így empatikus se lenni, hát még teljes lényemmel jelen lenni? Nincs lehetőség „feltölteni a lemerült elemeket”, szomjaztam. Hirtelen elém jött az ő Lélek-ígérete: egyenesen az „áramforráshoz” kapcsolódhatom, nem kell most feltöltődnöm, itt van velem Ő maga, mint élő Lélek! Ömleni kezdett bensőmből az élő víz, tudtam kapcsolódni. Felfrissültem, nyugtázta hálásan vendégem. Utána megadatott pihenni, s tudtam kikapcsolódni is.

Horváth Levente

Zsolt 143,1-12

„Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld.”(6. v.)

Vajon, ha élőként sem vagyok igaz előtted (2), elvárhatom, hogy meghallgass (1)?! Nem, mondja igazságosságodra ráérző szívem, figyelmedet, mit sóvárgok, se érdemlem (mint a holtak – 3). Igen, mondja kegyelmedre (csüggedésig, felháborodásig – 4) érzékeny szívem, kegyelmedre emlékező szívem (5). Mégis figyelmed sürgetem (siess hozzám kegyelmeddel – 8), kiszikkadtam, szomjasan (1.6.) keresnélek, de csak vágyakozó kezem nyújtom utánad. Mert előttem Te igaz és élő vagy (1). Ne szállj perbe velem (mint fogyatkozó lelkűvel, régen holttal: 2.3.7.), Vele perelj, egyedül igaz és élő Szószólómmal: nevéért és igazságáért (11), akiért szolgáddá fogadtál (12). Őérte „telhetetlen” lettem, többre vágyom: ne csak ne perelj, hanem ha egyszer teljes kegyelmet adtál – még több kegyelmet kérek e kegyelemért (Jn 1,16): útmutatást (8), szabadítást (9.12.), tanítást, vezettetést (10). Ezeket egyben add meg: az Egyben! Engem a holtat eleveníts: feltámadott Életed jelenjen meg bennem és mindezeket ő élje meg velem!

Ajánlott igeszakasz: Ján 1, 1-18