
A 2024. ÉV VEZÉRIGÉJE
„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)
Nem lehet megszokni, hogy Isten igéje a kegyelmet kapott embernek olyan követelményeket állít, amelyeket saját erőből képtelen teljesíteni. Kegyelem, hogy nem ezek nem teljesítése miatt van örök kárhozat, és az is kegyelem, hogy nem ezek teljesítése miatt részesedünk az örök életben, hanem Jézus Krisztusért a belé vetett hit által. Neki van joga szeretetre biztatni. Ritkán használatos a „minden” szó, hogy ha megbecsüljük, amit jelent. S itt helye van. Nem válogathatunk a dolgok között, hogy mit végzünk szeretetben, és mit nem. Mindent szeretetben kell véghezvinni. Azt is jelenti ez, hogy nemcsak elkezdeni kell szeretetben mindent, hanem egészen a végéig szeretni. Ehhez benne kell élni Isten szeretetében és szeretésében, s ugyanígy a felebarát szeretésében. Ne a kényszer és ne az érdek motiváljon, hanem az, amit Jézus tett érted szeretetből. Az, hogy meghalt érted, amikor még el sem követted az első vétkedet. A kegyelem régóta várt, ragadd meg, és szeress mindenkor úgy, ahogyan Jézus tette! „Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (Jn 13,1b)
Ajánlott igeszakasz: Jn 13.
Kohn Zsolt főtitkár
1Ján 5,1-5
„Mert az az Isten iránti szeretet, hogy a parancsolatait megtartjuk; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (3.v.)
Sokáig küzdöttem a ’szeretet’ szó jelentésével, s még most sem érzem, hogy mindig biztonsággal azt állíthatnám, hogy értem, mit jelent. János, a szeretett tanítvány (Jn 13,23) azt fogalmazza meg, amit a hétköznapi értelmezésben kevéssé tartunk szem előtt: a szeretet Isten parancsolatainak megtartása lenne. Nem egy forró érzelem, nem (csak) elköteleződés, hanem ennél sokkal több. Isten szeretetnek nevezi a rideg engedelmességet, vagy valami egészen másról van szó? Ha szeretek valakit, akkor vágyom arra, hogy a kívánságait (parancsolatait) teljesítsem, egyszerűen azért, mert szeretem. Isten pedig annyira a javamat szeretné munkálni (sajnos elég sokszor ellenemre), hogy parancsolatait az én érdekemben adja nekem.
Ajánlott igeszakasz: 2Móz.20, 1-21.
1Ján 4,7-21
„Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és gyűlöli a maga testvérét, hazug az, mert aki nem szereti a maga testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?” (20.v.)
Amikor ezeket a sorokat írom, a világ több pontján háború zajlik, valóságos és retorikai értelemben egyaránt. A választási kampányban, minkét oldalról egyre durvuló, elmérgesedő kommunikáció, egymás ellenségnek tekintése, riogatás, félelemkeltés vesz körül, ami hatással van ránk is, akik kereszténynek mondjuk magunkat. Valahogy elfelejtettük a gyilkos politikai csatározások között, hogy akivel nem értek valamiben egyet, őt is Isten teremtette, így akár tetszik, akár nem, a felebarátom. Tartok tőle, hogy a hatalomért folytatott harc nem ér véget, mert a vesztes nem törődik bele egykönnyen a vereségbe, s a győztes pedig ereje tudatában fölényesen akarja leuralni a másikat. Az ige ebben a helyzetben bennünket kérdez: kihez tartozunk??
Ajánlott igeszakasz: Jak 1.12-2.10
Online Biblia

A Biblia (koiné görög βιβλίον tekercs szóból) azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A teljes Bibliát szent jellegéből adódóan keresztény Szentírásnak is nevezik. A zsidó és a keresztény Biblia terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét. Wikipédia